Egy különleges hangversenyről

2015. október 04., 14:40

Különleges, csak ritkán „kiérdemelhető" ajándékot kapott 2015. október 2-án, a zene világnapját követő estén Kisújszállás komolyzenét szerető közönsége.


Méltó volt az eseményhez a helyszín: az alig egy héttel korábban felavatott, csodálatosan felújított Vigadó színházterme gyönyörű szecessziós ólomüveg ablakaival, faldíszeivel, kitűnő akusztikájával – és méltó volt a helyszínhez az esemény: Farkas Gábor Liszt-díjas zongoraművész és a Szolnoki Szimfonikus Zenekar kivételes élményt adó, varázslatosan szép koncertje.


A műsort a szintén Liszt-díjas zongoraművész, Eckhardt Gábor vezette, aki közérthetően és tömören szólva, néhány kevésbé ismert, érdekes információt is megosztva teremtett szorosabb kapcsolatot a szerzők, a művek és a hallgatóság között.


Farkas Gábor – akinek pályája rakéta-gyorsasággal ível a világhír felé (bizonyság erre, hogy 2016 márciusában a New York-i Carnegie Hall-ban fog bemutatkozni) – az est első felében ismert és kevésbé ismert Liszt-műveket játszott az erre az alkalomra ide „varázsolt" Steinway-zongorán, rendkívül érzékenyen, technikailag nagyon biztosan, szívből jövően, a közönséget végig ámulatban tartva. Játékában is tükröződött természet adta szerénysége, a művek iránti végtelen alázata.


Az est második felében a kiváló Szolnoki Szimfonikus Zenekar (a szintén fiatal, tehetséges Cser Ádám vezetésével) először egy Rossini-nyitányt adott elő, majd Beethoven C-dúr zongoraversenyét hallhattuk a zenekar és Farkas Gábor interpretálásában. Előadásukban – a maradandó, szép élmény részeként – a karmester és a nemzedéktárs zongorista tökéletes együttműködését is élvezhettük.


E minden bizonnyal sokáig emlékezetes hangverseny létrejöttét a kisújszállási Baptista Alapfokú Művészeti Iskola nyertes pályázata (Nemzeti Kulturális Alap), a Baptista Szeretetszolgálat, Kisújszállás Város Önkormányzata, valamint az itt élő és a városból elszármazott nagylelkű támogatók segítsége és nem utolsósorban Lovász Beatrix tanárnő lelkes, céltudatos, lehetetlent nem ismerő szervezőmunkája tette lehetővé.


A tanárnő (aki a hangverseny előtt személyes hangú, a motivációit is ismertető bevezetőt mondott) a rendezvény hármas célját így fogalmazta meg: a város gyönyörűen felújított „kultúrpalotáját" az épülethez méltó zenei eseménnyel avatni fel; példát és mércét adni a további zenei rendezvényekhez; felhívni a figyelmet egy jó minőségű hangversenyzongora szükségességére, s ennek megvásárlására gyűjtést indítani.


Reméljük, hogy e nagyon sikeres első vigadóbeli zenei rendezvény közelebb viszi a város közönségét ez utóbbi nemes cél megvalósulásához, s még sok hasonlóan szép élményben lehet részünk.

 

                                                                                                                                                            Pintér Istvánné
                                                                                                                                                              zongoratanár

Egy különleges hangversenyről